Wicca nézetek az istenségről

A Hármas Istennő jelképe, mely feltehetőleg ógörög holdszimbólumból ered. A Hold három fázisát mutatja: növekvő, telihold és fogyó hold.

Egy másik istennőszimbólum, mely eredetileg Diane de Poitiers jelképe volt.

A legtöbb wicca számára két istenség létezik, egy női és egy férfi isten. Ők egymást kiegészítő ellentétek. Gyakran jelképezi őket a Hold és a Nap. Sok wicca hite szerint az istenek képesek megjelenni emberi formában. Meg tudnak nyilvánulni a főpapnőn és a főpapon keresztül a szertartások alatt; az ehhez megfelelő szertartás a Hold lehívása (vagy a Nap lehívása).

Az Istennőnek gyakran három aspektusa van – a fiatal lány, az anya és a bölcs idős asszony, őket a növekvő hold, a telihold és a fogyó hold jelképezi. Férfi párja, akit gyakran szarvakkal ábrázolnak (innen a neve: the Horned God, magyarul gyakran: Agancsos Isten, Szarvas Isten, Agancsos Úr) a természetet jelképezi, az életet és halált, a termékenységet. Gardner tanításai szerint ők a Brit-szigetek ősi istenei, egy agancsos isten és egy anyaistennő. Gardner azt is kijelenti, hogy létezik egy náluk magasabb rendű, megismerhetetlen lény, az Elsődleges Mozgató.

Számos wicca hitű számára az Úrnő mindenhol jelen van és mindent áthat, az Úr pedig az élet szikrája őbenne, egyszerre szeretője és gyermeke. A wiccának néhány irányzata, főként a feminista dianikus wicca szerint az Úrnő egymagában teljes, és ennek az irányzatnak a követői az Urat nem imádják.

Számos wicca egyistenhívő, egyedül az Úrnőben hisz, vagy duoteista (az Úrnőt és az Urat imádja). Ezeknnek egy gyakori kiterjesztése az a hit, mely elismeri minden kultúra összes istenségének létezését, de az Úrnő és az Úr (vagy egyedül az Úrnő) egy-egy aspektusának tekinti mindet. Vannak többistenhívő wiccák is, és olyanok is, akik az egyes isteneket nem valódi személyiségeknek, hanem archetípusoknak tekintik. Egyesek elismernek egy egységes, legfelsőbb istenséget.