
Srbl kikelve, mosollyal arcunkon
szemllve a vilgot, vgig nzve rajta
mulnak a napok, telve szllnak el,
s tn egy napon, mi magunk is arra brednk fel.
Vge mindennek, lom volt a lt csupn,
s mindaz mi egykor ltezett,
tbb a semmivel egyen pusztn.
Nincs tbb ms, csak vgtelen nagy rmny
s egyik percrl a msikra kap szrnyra a csalds.
Messze szll, akr egy jrvny,
s rnk tall a zord kp kaszs.
Megl, letnk veszi, vgelesz mindannak mit ismerni vltnk.
Meghalunk, s srba kerlnk.
Porr vlunk, s azok lesznk, amik egykoron is voltunk.