Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél,
hogy
ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu,
ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt,
Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt,
Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu,
és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy
épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és
büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De
a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy
fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy
a
másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie!
Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhet ez meg
velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér,
Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja,
Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani,
Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu,
akik
semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban
volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki
részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az
emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim
vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu,
körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak
néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És
mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a
mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki
mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna
neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok
levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott
voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó
kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL
MOST MEGHALNI???