I.

A v�mp�r �lete neh�z, �s titkokkal teli. Sok olyan dolog van, amit kifecsegni�k, �s elmondaniuk nem szabad. Ha m�gis megteszik, az �let�kbe ker�lhet eme hib�juk. Sokan vannak, �s m�gis sok k�zt�k az olyan, aki a mag�nyt kedveli. Nem szereti a t�rsas�got, mert ott mindig meg kell felelni a m�sik elv�r�sainak. Ez az, ami… �gymond probl�m�t okoz, az � �let�kben. Egy kellemetlen probl�m�t. Hab�r… el�nye is van. A v�delem. Biztons�gos, mivel sokan vannak. Sokan biztons�gban… de… nem mindig.
Derek is ezek k�z� tartozott. Kedvelte a mag�nyt, �s a titkokat. Ha m�s v�mp�rokkal �lne, a titkai nem lenn�nek. Semmiv� foszlana, ak�rcsak az id�, ami elszalad. Hossz� �vek peregnek el mellette, �s � m�g nem is sz�molja �ket. Neki minden nap ugyan olyan. �jjel felkel, meg�l egy embert, azt�n m�snap egy m�sikat, �s �gy megy a v�gtelens�gig. Ez egy v�gtelen k�rforg�s, aminek tal�n sosem lesz v�ge. Eltarthat az id�k v�gezet�ig, vagy m�g a t�l vil�gon is, Isten�k Lamagra mellett. De ezt senki sem tudhatja. Kiolvashatatlanok a Sors lapjai. Elrejti �ket, hogy a gyan�tlan �haland�k� ne tudj�k kiolvasni bel�l�k, mit hoz sz�mukra a sors.
Dereket nem �rdekelte a sorsa. Oly’ hidegen hagyta, mint a holtat a l�lek. � egy hatalmas kast�lyban lakik egy zord erd� sz�l�n P�rizsban. Csod�s, �s f�lelmetes. B�rki, aki arra vet�dik, �gy �rzi, a l�ba a f�ldbe gy�kerezik, �s k�ptelen tov�bb meni. M�g ha akarna, akkor sem tudna. Az ijeds�g b�kly�ba verte. Hatalmas v�zk�p�k d�sz�tik a nagy k�r alak� v�rtornyokat, �s a v�rfalakat. Egy �don kov�csoltvas kapu ker�tette el a ter�letet. R�gen, azt rebesgett�k, hogy egy sz�rnyeteg �l e falak k�z�tt. F�lnek oda menni, hisz tartanak a r�mt�l. �gy f�lnek t�le, mint ember a hal�lt�l. Tudom brut�lis hasonlatok, de itt, ebben a k�rnyezetben, �gy �rzem ez a hely�n val�. Semmi m�s. Itt nem v�ln�nak be azok a csod�s k�lt�i szavak, melyeket ilyen sz�vegk�rnyezetben haszn�lnak. Itt olyanok lenn�nek, mint bek�t�tt sz�jjal seg�ts�g�rt kiab�lni. Azaz hasztalan. De tal�n… n�melyek nem �gy gondolj�k. Azoknak azt tan�csolom, n�zz�k az eg�szet az �n szememmel. Vagy legal�bb pr�b�lj�k meg. Tudom nem k�nny�, de ez a t�rt�net csup�n �gy meg�rthet�. Ha nem haszn�ln�m �ket, olyan lenne, mint egy furcsa v�rt�l mentes horror. Nincs benne akci�, �s ett�l, az eg�sz olyan… semmilyen. Nincsenek is r� szavak. Nem tal�lom a megfelel� szavakat. Esetleg egy hasonlat megteszi. Olyan lenne, mint a kar�csony aj�nd�kok n�lk�l, vagy mint a s�r hab n�lk�l. Egysz�val: pocs�k. Semmilyen, semleges, �rdektelen, unalmas, �s m�g lehetne sorolni v�gtelens�gig. Na, kanyarodjunk vissza a t�rt�nethez.
Derek m�smilyen v�rsz�v� volt. Volt olyan, hogy tudta ellen�re gyilkolt. Ez az�rt fordult el�, mert a belsej�ben lak� r�m, kiszabadult, �s �n�ll� �letet akart �lni. T�bb v�rt akar, t�bbet gyilkolni, t�bb emberi �letet kiontani. Na ez az a r�m, ami�rt � ut�lt v�mp�rnak lenni. Gy�l�lte hogy nem tud parancsolni mag�nak, mikor �jszak�nk�nt �tv�ltozik valami m�ss�, valami… f�lelmetes�.
Fel s al� m�szk�lt a szob�j�ban, �s v�rta hogy az �jszak�t�l b�cs�t vegyen az id�. Hogy kopors�ba b�jhasson, �s le legyen a gondja a mai napr�l v�gleg. Hogy ne keljen �ldozata sikoly�ra gondolnia, hogy ne csengjen a f�l�ben �jra meg �jra a n� k�rlel� szava:� K�rem, ne b�ntson! Hagyjon elmenni! Fiatal vagyok m�g a hal�lhoz! M�g �lni akarok!� �m �t nem �rdekelte ez a rim�nkod�s. Fog�t a n� nyak�ba m�lyesztette, �s kiszipolyozta a v�r�t. Oly k�ny�rtelen volt, mint az �ltala oly’ gy�l�lt v�rfarkasok. Igaz azok tisztelik a term�szetet, hisz az � teremt�j�k Gaia, - a f�ldanya- �s ez�rt tisztelik a term�szetet, �s annak minden teremtm�ny�t. E k�t faj �vezredek �ta harcban �ll egym�ssal. Gy�l�lik egym�st. A v�rfarkasok �gy tartj�k, a v�mp�rok rosszak, hisz az anyaterm�szet elpuszt�t�inak tartj�k �ket.
Lassan itt a pirkadat, �s azzal egy�tt megj�n a nap, �s annak csod�s vil�ga. Az emberek, a csivitel� madarak, a sz�rnyal� boldogs�g, a napf�ny, amit Derek, m�g sohasem l�thatott, �s ismerhetett meg. Arij�nak sz�letett, akik elpusztulnak a napon, hisz hamu lesz bel�l�k. Pedig oly’ j� lenne l�tni a napfelkelt�t legal�bb egyszer a halhatatlan �vek alatt. Csak egyetlen egyszer hogy megtudja milyen is az egy haland� sz�m�ra elvesz�teni a nappalok gy�ny�r�s�g�t, a f�nyek j�t�k�t az �gen, a felh�k lass� cik�z�s�t, ahogy a ragyog� naps�t�sben j�tszanak az �gen. Hogy milyen �rz�s v�mp�rk�nt is egy ember szem�vel n�zni a vil�got. Ez az, amit Derek soha az �letben nem fog megtudni. Nem fogja, hisz � nem emberb�l lett v�rsz�v�. � tisztav�r�. Egy igaz v�mp�r. Nem csup�n teremtett. Egy olyan l�ny, aki m�r, tal�n �vezredek �ta r�hatja e vil�g utc�it �jszak�nk�nt. Derekr�l senki sem tudja, hogy mennyi id�s is lehet. Mondj�k tal�n az �sid�kb�l val�, de csup�n a fajt�rsai is tal�lgatnak. Minden esetre, Derek b�lcs, okos, �s mindenek el�tt tapasztalt is. Teh�t, joggal felt�telezik, hogy � az �sid�kb�l val�.
Mint eml�tettem, m�r j�maga sem sz�molja az elsz�ll� �veket. �gy sz�lnak el mellette, mint fa�g mellett a madarak mikor rep�lni szeretn�nek.
A nap, hajnali els� sugarai megvil�g�tott�k a t�jat. Derek, felnyitotta a kopors�j�t-, ami m�r nagyon r�gi volt- belem�szott, k�nyelmesen elhelyezkedett, mag�ra z�rta a kopors�t, lehunyta a szem�t, de nem tudott el aludni. Csak a tegnapi vad�szatra tudott gondolni.
A v�rosban vad�szott, de most mindenre pontosan eml�kszik. Nem felejtett el semmit. Minden oly’ tiszta volt, mint a frissen hullott h�. Ott �llt egy magas t�lgyfa mellett, �s v�rta alkalmas �ldozat�t. Egy n�t, akinek friss �de v�re elb�d�tja a v�mp�r fej�t. Az a forr� meleg v�r, ami ott l�ktet az ereiben, minden porcik�j�ban az embernek, ami t�pl�lja, �s melegs�ggel t�lti fel egy v�rsz�v� test�t.
Ott �llt �jf�lig, mikor v�gre megpillantotta azt a gy�ny�r�, b�rsonyos b�r� n�t, akit k�ptelen volt meg�lni. Nem tudta. Csup�n a v�r�t vette, de nem v�gzett vele. Ezt, �gy h�vj�k: kudarc. Ami az � �let�ben most fordult el� el�sz�r. Azon a napon csal�dott mag�ban. Azt hitte, meg tudja �lni a l�nyt, de nem tudta. Ez olyan �rz�s volt, mintha enni szeretn�l, de nem tudsz. Derek volt r� az �l� tan�, hogy ha valamit nagyon szeretn�l is, az nem mindig siker�l. N�ha teljesen m�shogy alakulnak a dolgok.
Ezt gondolom, m�r sokan tapasztalt�k bizonyos fontos dolgokban. M�g �n is. Hi�ba akartam… de ez most nem fontos. Az �n dolgom, hogy Derekr�l, �s a v�mp�rokr�l besz�ljek, �s, ne pedig magamr�l fecsegjek.

M�snap, Derek percre pontosan kelt fel. Pont abban az id�ben, mikor m�r �vek �ta szokott. F�radt volt, �s kimer�lt. Nem aludt valami sokat. Farkas �hesen �bredt. Tal�n itt az ideje, hogy elmenjen valami harapni val� ut�n n�zni. Tegnap kev�s v�r mennyis�g ker�lt a szervezet�be.
-Tal�n fel k�ne keresnem azt a l�nyt. Nem hagyhatok szemtanukat. M�g a v�g�n elkezd fecsegni. Az nem lenne j� a v�mp�roknak. Ki fil�zn�nek �rte. Az m�r biztos! Olyan biztos, hogy most itt �llok.
Odament a szekr�nyhez, kivett bel�le egy feh�r inget, egy fekete v�szonnadr�got, �s egy hozz� ill� cip�t. Most m�r startra k�sz. Indulhat vad�szni. Kiment a kast�lyb�l, �t a kerten, �s ki a hatalmas kapun. Egyenesen a v�rosba ment.
Ott mindent felkutatott a l�ny ut�n, de sehol sem tal�lta. -Hi�ba minden! – gondolta cs�ggedten. Eg�szen addig, am�g meg nem l�tta a l�nyt az utca m�sik oldal�n. Sz�les mosoly �lt ki az arc�ra, �s v�mp�r sebess�ggel �tment a m�sik oldalra. Megragadta a n� karj�t, ber�ngatta, egy s�t�t sik�torba, �s ott felk�sz�lt arra, hogy v�gez vele, de ebben a pillanatban elment a b�tors�ga. M�r ha fogalmazhatok �gy! Teljesen elgyeng�lt.
A l�ny ki�ltani pr�b�lt, de egy �rva hang sem j�tt ki a tork�n. Derek, felkapta, felvette a v�mp�r sebess�get, �s a kast�ly�ba vitte a l�nyt. Bez�rta egy szob�ba, majd elment vad�szni.
�s �rdekes m�don, ezt nem sz�rta el. T�k�letes m�don v�gzet az �ldozattal.
Visszaballagott a birtok�ra, bement oda, ahol a l�ny volt, de ott nem l�tta. - Elb�jt a l�ny. – gondolta mosolyogva. K�rben�zett, �s meg is pillantotta. Ott volt az egyik k�zeli 17.-dik sz�zadi fotel m�g�tt.
Nem akarom b�ntani. – f�llentett Derek.
-De. Tudom, hogy hazudik! Akkor m�rt t�madott meg tegnap? – k�rdezte remeg� hangon a l�ny. Rettent�en f�lt. Arra nincs is sz�, hogy mennyire be van rezelve.
-N�zze! �n ezt nem direkt csin�lom. De minek magyar�zkodom mag�nak! Hisz maga csak egy ember! - sz�lt fennhangon Derek.
-Hogy �rti hogy �csak egy ember?� Ezt magyar�zza meg nekem! Mi maga, tal�n az Isten? – Suzanne-t felh�zta ez az el�bbi kifejez�s. M�g hogy csak egy ember! Ez felh�bor�t�! De m�gis mit v�r az ember egy v�mp�r sz�j�b�l! �m Suzanne ezt nem tudta. � csup�n azt hitte, hogy ez az alak csak egy elmebeteg, aki azzal sz�rakozik, hogy term�szet felettinek vallja mag�t, �s felette csup�n az Isten �ll. �m mi tudjuk, hogy a n� hatalmasat t�ved. Ha � �rn� eme sorokat � is, tudn� milyen hatalmas hib�t k�vet el, azzal hogy egy v�mp�rral sz�v�zik. Igaz Dereknek nem volt valami�rt mersze meg�lni a l�nyt, �m most ebben a pillanatban �gy �rezte k�pes, lenne r�, ha minden erej�t �sszeszedn�. Meg tudn� �lni, �s ehhez m�g a kis ujj�t sem kellene megmozd�tania. Persze csak k�pletesen nem kellene.
-Nem. Az�rt nem vagyok Isten. Maga csup�n egy haland�, akinek az �lete minden egyes nappal egyre r�videbb �s r�videbb lesz. Maguknak minden nap sz�m�t, nekem viszont minden egyes nap, ugyan olyan. - e k�zben egyre k�zelebb ment a l�nyhoz, aki ijedten h�tr�lni kezdett. – �s nem vagyok �r�lt! Nem igaz az, amit abban a helyes buksij�ban forgat. Ha �r�lt lenn�k, nem �gy viselkedn�k.
Suzanne egy percre meg rend�lt. Vajon honnan tudja a f�rfi, hogy mi j�r az � fej�ben? Vajon minden gondolat�r�l tud? Vagy szimpl�n meg�rzi, hogy m�gis mire gondol a m�sik? Val�j�ban ez is egy lehets�ges dolog. Val�j�ban nem is igaz�n hitt ezekben a dolgokban. Ink�bb csup�n abban, hogy az �let, nem is olyan sz�p, mint amilyennek az ember, vagy hogy a v�mp�r szavaival �ljek, egy �haland� sz�m�ra csupa csod�s dolgot, jelellent. Ez akkor szokott lenni, mikor valami csod�latosan alakul, �s enn�l m�r csak jobb j�het. Nem lesznek rossz dolgok, csak �r�mteli, �s boldog napok.
De ebben a percben r�j�tt, hogy az �let nem is olyan csod�s, mint amilyennek az ember fia gondoln�. S�t, tele van csal�d�ssal, k�nnal, szenved�ssel �s sokszor megfordul a fej�kben, hogy v�gevetnek ennek a r�mes l�tnek. Suzanne is ezeket �rezte. Ink�bb meghal, minthogy itt legyen ezzel a fick�val egy helyen, �s egy vil�gban.
-Sz�vesen seg�ten�k a gondj�n, de sajna valami�rt nem vagyok r� k�pes. M�r pr�b�ltam, de… majd, tal�n hogyha m�g jobban felh�zza az idegeimet, akkor tal�n enyh�thetek a gondj�n. El�bb nem.
-Nekem nem kell a maga seg�ts�ge! �n csak el akarok menni innen! Nem akarom, hogy b�rmiben is seg�tsen! – h�borgott Suzanne. D�h�s volt. �m f�lelme is ki�lt az arc�ra, mikor megl�tta a f�rfi arc�n azt a r�mes mosolyt, amit�l szinte megfagyott a v�r az ereiben.
-Ha �n nem �l�m meg akkor majd m�s megteszi. Att�l nem kell f�lnie. Ez �gy megy manaps�g. De maga tudja. T�lem elmehet… - vont v�llat Derek. A l�ny szemei felcsillantak. Csup�n az utols� mondatra figyelt igaz�n. Neki az elmehet sz� volt a kulcs. Derek f�lre �llt Suzanne el�l, mire az megrohamozta az ajt�t. Elrohant, �s a v�mp�r ism�t egyed�l maradt. De tudta hogy nemsok�ra �jra tal�lkozik a l�nnyal, �s akkor m�r � is a v�mp�r nemzets�ghez fog tartozni. Nem kell hozz� sok id�. Csup�n n�h�ny nap, �s az �lete �r�kre megv�ltozik. – �gy is visszaj�n! – mosolyodott el Derek.
Mivel a nappal borzaszt�an k�zel volt, �gy elment a kopors�j�hoz, felnyitotta a fedel�t, belem�szott, mag�ra z�rta a kopors�t, lehunyta a szem�t, �s megpr�b�lt elaludni. De valahogy a gondolatai a l�ny k�r�l forogtak. Nem tudott m�sra gondolni, csak a l�ny ereiben foly�, b�rsonyosan meleg v�r�re. Mely, ha az � szervezet�be ker�l, felmeleg�ti a test�t, az eg�sz l�ny�t. Forrna az ereiben, teljesen elb�d�tan�. De legal�bb nem lenne lelki ismeret furdal�sa amiatt, hogy nem tudta meg�lni a l�nyt. Nem k�ne azon t�rnie mag�t, hogy mikor megy h�re annak, hogy � elpuhult, �s nem k�pes egy apr� haland� elpuszt�t�s�ra. De mi van akkor, hogyha a l�ny m�gsem lesz v�mp�r?
�ssze kell szednie a b�tors�g�t, �s meg kell �lnie a l�nyt. Ak�r meddig is tart, ak�rmilyen bonyolult is, musz�j v�geznie a l�nnyal.
De ez volt az, amire Derek k�ptelennek �rezte mag�t.
A nagy gondolkod�s �lomba ringatta. De… az �lmai bonyolultak, �s f�j�ak voltak. Minden egyes apr� eml�k nyomasztotta, k�nnal t�lt�tte fel a v�mp�rt.
M�snap a gondolataiban sem szerepelt a l�ny. Nyugodtnak, �s kipihentnek �rezte mag�t. Nem izgatta, az hogy nem siker�lt meg�lnie, hiszen nemsok�ra itt az id�, mikor Erd�lyb�l v�gre meg�rkezik egy r�g nem l�tott �bar�tja. Nevezhetj�k �gy is, de mikor nem siker�lt v�geznie a l�nnyal, �s az r�j�tt az � kis titk�ra, �gy �rezte, be kell avatnia a dolgokba.

Aur�ra b�gyadtan az ablakp�rk�nyra k�ny�k�lve azon t�rte a fej�t vajon milyen lehet az �let Erd�lyen k�v�l, egy olyan orsz�gban, ami nincs ilyen messze a hegyek k�z�tt. Igaz csod�s a t�j, �s tele van l�tnival�val, de neki valami t�bb kellett. �gy �rezte ezen a helyen, nem �rheti el azt, ami igaz�n a sz�ve v�gya. Itt nem lehet bel�le sz�n�szn�, nem teljes�lhet a v�gya.
- Unalmas a mai nap! – sz�lt h�tra a v�lla felett a bar�tainak, akik kik�s�rt�k a rept�rre.
- M�rt mondod ezt Aur�ra? – k�rdezte K�tya halkan. – Nem �r�lsz hogy v�r r�d P�rizs? �n mindent megadn�k, hogy elmehessek oda.
- M�s is lenne, ha elj�nn�l velem K�tya!
- Nem lehet! �n m�g a sz�leimmel lakom �s m�g franci�ul sem tudok! – sop�nkodott.
- Biztos vagy benne? – k�rdezte rem�nykedve Aur�ra.
- Igen. Sajn�lom! Pedig �gy elmenn�k!
- Majd k�ld�k egy lapot. – mosolyodott el a l�ny.
- Felk�rj�k kedves utasainkat, hogy kezdj�k meg a besz�ll�st a P�rizsba indul� g�pre, a n�gyes kapun�l! K�sz�nj�k!
- Ez az �n g�pem! – meg�lelte bar�tn�j�t, majd elindult a g�pe fel�. �sszefogta rakonc�tlan g�nd�r fekete f�rtjeit, leadta a jegy�t azt�n elfoglalta a tizenn�gyes sz�ket. H�trad�lt, bekapcsolta a biztons�gi �vet, lehunyta a szem�t, �s a gondolatai m�ris a csod�s v�roson, �s az utaz�son j�rt. Nem b�rt olyan sok�ig mag�val, mint szeretett volna. �pp hogy felsz�llt a g�p, csak Derek k�r�l forogtak a gondolatai. Arra gondolt vajon mit csin�lhat, �s milyen volt az eddigi �lete. Vajon � is sokat szenvedett a k�lsej�vel, vagy � m�g mindig teljesen el�gedett mag�val? Dereknek soha semmi baja nem volt a k�lsej�vel. V�kony, magas, j�k�p�, �s csodasz�p szemei vannak. Mondhatni ide�lis f�rfi.
Alig v�rta hogy lesz�lljon a g�p �s v�gre a kast�ly birtok�n, legyen. Hogy k�rben�zzen, hogy eld�ntse, mit akar tenni azon a n�h�ny h�ten, amit majd P�rizsban t�lt. Tal�n megn�zi az Eiffel tornyot, a Luxemburg parkot, elmegy a Lyc�e Charlagne l�ceumba, v�gign�zi a csod�s hidakat, melyek kereszt�l �velnek a Szajn�n, megn�zi a Basiliqe de Saer�-cour bazilik�t. �s ez m�g nem minden. Oly’ sok l�tnival� van abban a csod�s v�rosban, hogy tal�n egy �let is kev�s lenne hozz�, hogy mindet megn�zze.
Fels�hajtott, majd kin�zett az apr�cska ablakon. Csod�s volt a kil�t�s. Abban b�zott, hogy nincs nagyon hideg. Legink�bb m�r azt v�rta, hogy a g�p lesz�lljon, �s � mehessen bar�tj�hoz.
-Mikor �rkez�nk meg? – fordult k�v�ncsian a l�gi k�s�r� h�lgyh�z.
-M�g olyan t�z perc. De addig megk�rn�m, kapcsolja be a biztons�gi �v�t. – sz�lt mosolyogva a h�lgy.
Aur�ra mellet �l� id�s n�, bekapcsolta az �vet majd a l�nyhoz fordult:
-Bar�tokhoz m�sz kedvesk�m?
-Igen. �s a n�ni? – �rdekl�d�tt udvariasan Aur�ra.
-Az unok�imhoz megyek. M�r k�t �ve ott laknak P�rizsban. Rem�lem j� nagyot n�ttek. �k adtak p�nzt, hogy ki tudjak menni hozz�juk.
-Nagyon sz�p t�l�k. – mosolyodott el Aur�ra.
Ut�na m�r nem is sz�lt a n�nihez. Nagyon j�l megvolt a maga kis gondolataival, hogy nemsok�ra ott lesz Derek birtok�n. Csup�n azt sajn�lta, hogy este fog tal�lkozni a f�rfival. Szeretne vele min�l hamarabb besz�lni, elmondani neki mi t�rt�nt vele, milyen lett az �lete, �s miket siker�lt bev�ltania az �lmaib�l. Igaz nem sok mindent �s a leg�rt�kesebb �lma m�g val�s�t�sra v�rt, de az�rt van mivel dicsekednie. Most �gy hirtelen nem sok minden jutott az esz�be, de ez majd csak akkor lesz igaz�n fontos, mikor ott lesz a f�rfi mellett, �s v�gre halhatja a hangj�t.
-K�rj�k, kapcsolj�k be biztons�gi �veiket, helyezz�k az �l�seket megfelel� helyzetbe. Meg�rkezt�nk P�rizsba. Megkezdt�k a lesz�ll�st. Utasainknak kellemes id�t�lt�st k�v�nunk. – sz�lt a l�gi k�s�r� l�gy hangja a hangsz�r�b�l.
Aur�ra hatalmasat s�hajtott ezzel nyugt�zva �r�m�t, hogy v�gre meg�rkeztek.
Lesz�llva a g�pr�l, csod�lkoz�s�ra Derek ott v�rta �t. Mosolyogva odament hozz�, (szinte alig �rt fel csak a v�ll�ig.) azt�n meg�lelte.
-Szia. – k�sz�nt�tte Derek mosollyal az arc�n. – j�l utazt�l?
-Igen. Eg�sz k�nyelmes volt a g�p. Hogy-hogy kij�tt�l el�m? – �rdekl�d�tt csod�lkozva a l�ny.
-H�t… este van, �s nem volt jobb dolgom. – f�llentett. – Nem tal�lt�l volna el oda. Messze van �s… hagyjuk. Menny�nk.
Belekarolt a l�ny karj�ba, majd elindultak a kast�lya fel�. Hatalmas megnyugv�s volt a sz�m�ra hogy most n�h�ny napig nem kell foglalkoznia az �ldozat�val, �s azzal hogy mit fognak hozz� sz�lni, ha nem tudja meg�lni a l�nyt. Legal�bb is ezt gondolta az �t elej�n. Azt�n egyre er�s�d�tt benne a gondolat, hogy nem lesz nyugodt az �jszak�ja. Hogy a l�ny felkeresi, �s k�ri, seg�tsen neki. Persze ez a j�v�re volt b�zva. Nem volt biztos, csup�n abban, hogy Aur�r�t valahol t�vol az � kis zug�t�l kell elhelyeznie. Nem akarta hogy tov�bb k�rdez�sk�dj�n, azzal a sz�nd�kkal, hogy mindent megtudjon a v�mp�rok �let�r�l, vil�gukr�l, �s gondjaikr�l.
Ezt Derek nem akarta. F�lt att�l az apr� dologr�l, hogy a titkai, amik m�r �vek �ta gy�lnek, ennek a koloncnak k�sz�nhet�en napvil�gra ker�l. Nem akarta kiteregetni �lete piszkos dolgait.
B�rmir�l sz�vesen felvil�gos�tja a l�nyt, csak ne keljen mindenbe belebonyol�dni. V�g�l a l�ny t�rte meg a csendet:
-Derek! - fordult a f�rfihoz.
-Tess�k.
-Hol fogunk lakni? Ugye nem azt akarod mondani, hogy ebben a v�n kast�lyban? – hitetlenkedett. Az �p�let mindennek l�tszott, csak otthonosnak nem. Abban rem�nykedett, hogy kellemesen csal�dik majd a dolgokban. B�zott benne, hisz most csak az sz�m�tott, hogy v�gre lefek�dhessen valahova, �s kipihenje mag�t. Nem sz�m�t hogy milyen poros, milyen romos �llapotban van a hely, csup�n a pihen�s a l�nyeg.
-De igen. Itt lakom ez az �n birodalmam, ha tetszik, ha nem! – sz�lt a f�rfi morgol�dv�n.
-J�l van na! Nem kell mindent �gy mellre sz�vni! – mondta s�rt�d�tten Aur�ra.
-De ezt igen is komolyan kell venni! Senki sem sz�lhatja le, aki nem ismeri a t�rt�nelm�t. Te se ismered, �gy hogy fogd be a sz�d, �s f�jj vissza vonul�st, vagy sz�rnyen megj�rod.
-H���… ezt vegyem fenyeget�snek? – k�rdezte sz�npadiasan megremegve.
-Annak veszed, aminek akarod! De nekem minden ember egyforma. Jelent�ktelen, �s csak egyre val� mind. Ne akarj te is arra a sorsra jutni. – felelte d�h�sen, kit�rva az ajt�t.
-Nem fogok arra a sorsra jutni. �gy sem �ln�l meg! Mindenki tudja otthon, hogy itt vagyok, �s el�sz�r itt fognak keresni. Nem aj�nlom, hogy hozz�m �rj�l! – mondta fenyeget�en maga el� tartva jobb keze mutat� ujj�val.
-Hu ha! Most sz�rnyen megijedtem! Mire a t�viratod eljutna Erd�lyig addigra r�g olyan lenn�l, mint �n! Csak h�zd fel az agyam! Megtudod milyen a v�mp�r l�t, csak piszk�ld fel a nyugalmamat. – mondta k�zel l�pve a l�nyhoz, m�lyen a szem�be n�zve.
-Nyugodj meg, Derek! Azt sem fogod tudni, hogy itt vagyok!
-Rendben! Legal�bb nyugtom lesz!
Nem is sz�ltak t�bbet. Bent hatalmas csal�d�s �rte Aur�r�t. Nem hitte volna, hogy ilyen pazarul fel van szerelve ez a rozzant kast�ly. Ink�bb arra h�zta a lelke, hogy � elmegy egy hotelba aludni, minthogy egy ehhez foghat� helyen t�ltse az �jszak�t. De most hogy l�tta, Derek nincs meg�r�lve �teljesen, �gy lemondott a felesleges �tr�l. Bent a v�mp�r egy – az �v�t�l t�vol es� szob�t szemelt ki a l�nynak. Nyugalmat akart, amit mostan�ban hi�ba keres, nem tal�l sehol. Pedig most m�r t�nyleg meg�rdemeln�. Legyen az egy b�z�s kript�ban, vagy ak�r a pokol legm�lyebb bugyr�ban. Igaz a nyugtalans�ga �gy is megtal�ln�, nem tudna el�le elb�jni l�pten, nyomon ott lenne a nyom�ban, nem b�jhatna el el�le, �s valahogy most Aur�r�val is ez volt az �rz�se. Nem b�zott abban, hogy megleli a nyugalmat ezekben a napokban. De a sors �tjai kif�rk�szhetetlenek. Sosem tudjuk, honnan j�n a v�gzet, mely’ sarokb�l leselkedik r�, �s mit tartogat neki az �let. Igaz�b�l nem �rdekelte mit tartogat sz�m�ra a j�v�, csup�n a sz�m�ra v�g n�lk�li napokat akarta t�l�lni valahogy. Meg�llva egy ajt� el�tt a l�nyhoz fordult:
-Ez a szob�d! Akkor hagyod el, amikor akarod, csak az �n lakoszt�lyom keres�s�re ne indulj soha. Szeretem a nyugalmat. – f�zte hozz�, mell�kesen.
-Aha. �rtem. J� hogy itt vagyok, csak nem akarod hogy melletted legyek. Igaz? – tudakolta, karba tett k�zzel.
-Tulajdon k�pen igen! Remek a r��rz�s. Szeretem a nyugalmat, �s nem t�r�m, ha megzavarj�k azt. El�g vil�gosan besz�lek? Ha nem sz�vesen felvil�gos�tom a gondolataidat.
-Nem nekem van sz�ks�gem gondolatvil�g�t�sra, hanem neked… Derek. Te nem tudod eld�nteni mi fontos, �s mi nem. Nem nekem kell ahhoz mindenf�le ap…
-Most azonnal befogod a sz�d, �s a h�tr�l�v� est�t csendben t�lt�d! Kezdesz m�rges�teni, �s ez bosszant engem! �rthet� vagyok? Ha nem, sz�lj, k�rlek. – g�ny �rz�d�tt a hangj�ban.
-Rendben. Ha g�nyol�dni akarsz h�t, tess�k!
-Nem akarok g�nyol�dni, �s nem is fojtatom tov�bb a vit�t. Nyugodalmas �jszak�t, Aur�ra. – ezzel fak�pn�l hagyta a l�nyt.
Azt hitte nyugalmas lesz az este h�tra l�v� ideje, de t�vedett. Nemsok�ra d�r�mb�ltek az ajt�n, ami majd ki eset a tokj�b�l.
D�h�dten odament, vett egy nagy leveg�t, �s kit�rta az ajt�t. Egy f�rfi �llt ott, aki megragadta Derek kab�tja gall�rj�t, pillanatok alatt felemelte, majd a falhoz v�gta. Az nekicsap�dott a falnak, leverve egy �rt�kes festm�nyt, amit m�g a t�zen hatodik sz�zadban k�sz�tettek. Derek, megr�zta a fej�t, felkelt, de nem maradhatott, oly’ sok�ig talpon. A f�rfi hatalmas er�vel arcul csapta, Derek sz�ja felrepedt, mire � mosolyogva nyalta le a v�rt a sz�j�r�l. J�l tudta ki lehet az, �gy nem hagyhatta, hogy ilyen cs�ny�n helyben hagyj�k, �s a jutalma lehet ak�r egy kar� a sz�v�be, ami azt�n elveszi egyhang� napjait. Tudta, tapasztaltabb, �s er�sebb enn�l a fick�n�l, �gy er�t vett mag�n, felkapta, kidobta az ajt�n. Az, nekicsap�dott a hatalmas t�lgyf�nak, csontok recseg� hangja tudatta Derekkel, hogy ellenfele s�r�l�seket szenvedett. Nem igaz�n t�r�d�tt ezzel, csup�n meg akarta tudni ki ez a fick�, �s mit akar t�le.
Kis�t�lt maga is az ajt�n, odament a f�ld�n hever� f�jdalmasan ny�sz�rg� alakhoz, leguggolt mell�, len�zett r�, kivillantotta hatalmas fogait, ezzel felt�rva ki � val�j�ban. De az alak nem r�m�lt meg, teh�t tudta kivel, �s mivel �ll szemben.
-Ki maga, �s mit akar t�lem? – tudakolta Derek, enyhe ideggel a hangj�ban.
-M�rt fontos ki is vagyok, mikor tudom, te, kivagy, �s azt is, hogy mi a k�ldet�sem? – Derek k�rd�s�re k�rd�ssel felelt. N�ha ez remek taktika.
-Mert el kell, hogy mondja! Ne akarja kipr�b�lni meddig �r el a t�relmem! – sz�lt Derek m�g nyugodtan. De mint minden az � t�relme is v�ges. Tudom az emberek, azt hiszik, hogy v�mp�r �s mindenhez olyan hatalmas t�relme van, pedig nincs. Mindenen hamar feld�h�dik, �s tal�n ez�rt nem j�n �ssze neki olyan sokkminden. Elront mindent, amihez hozz��r, elrontja, nem tudja rendesen megoldani. �gy van ez a l�nnyal is, akit meg akart �lni. Ideges lett, �s �gy nem tudott v�gezni vele. Pedig elsz�nt, �s mindent megtesz az�rt, hogy v�gbe vigye c�ljait. De ez valahogy nem akart beteljesedni.
-Most mondom utolj�ra ily’ sz�pen! Ki maga? Mit akar t�lem?
-M�rt hiszi, hogy �n akarok valamit, �s nem m�s? – ism�t k�rd�s volt a felelet a v�mp�r feltev�s�re. Derek fels�hajtott, azt�n megragadta a fick�t a gall�rj�n�l, olyan magasba emelve azt, hogy m�r a leveg�ben l�gott.
-Ne b�sz�tsen tov�bb! – emelte fel a hangj�t. – Ki maga?
-Max. De nem ez a fontos. Ma meg kellett volna halnia! – sz�lt az rekedten. Derek, lejjebb engedte, de nem eresztette. �gy Max fell�legezhetett. – a megb�z�m bizony�t�kot akar, hogy v�geztem mag�val.
-Mondja el ki a megb�z�ja!
-Ha el�rulom… nekem v�gem! – hebegte.
-De ha nem, akkor �n v�gzek mag�val, Max! – Derek rem�lte haszn�l a megf�leml�t�s. Nem is csal�dott t�l nagyot.
-A megb�z�m neve Maximili�n. Meg akar szabadulni mag�t�l. De nem mondta mi�rt. Csak hogy �tban van. Ennyi. Esk�sz�m!
-Tegy�k fel, hiszek neked! De… mond meg a megb�z�dnak… ha annyira holtan akar l�tni, j�jj�n el � maga �s v�gezzen velem! Nem fogom magam k�nnyen adni annyit, �g�rhetek. – mondta elengedve Maxot. – Most meny!
-K�sz�n�m hogy nem v�gzett velem! Tartozom eggyel. Ha tudok… seg�tek, legyen az ak�rmi.
-V�mp�r vagy �csk�s? – tudakolta Derek. – Annak t�nsz. Meg�rzem az ilyesmit.
-Igen. De m�g nagyon fiatal.
-�s befoly�solhat�! – sz�lt elgondolkodva a v�mp�r. – Miut�n megmondtad Maximili�nnak, amit �zentem, rejt�zz el valahov�. Oda, ahol nem tal�l r�d. Biztos, hogy meg akar majd �lni.
Max megigaz�totta gall�rj�t, meghajolt Derek el�tt, majd h�t�tford�tott, �s elment. Bement az �p�letbe, el a szob�j�ba, �s mivel v�szesen k�zeledett a hajnal gyilkos perce, beb�jt kopors�j�ba, majd �lomra hajtotta a fej�t.
Aur�ra nem tudott aludni. Nem volt m�g ilyen helyen egyszer sem. Oly’ titokzatosnak, f�lelmetesnek �rezte, hogy e napon, nem igaz�n fog tudni aludni. Legal�bbis ezen a napon nem.
Kit�rta az ablakot, �s kin�zett az erd�s t�jra. Csod�latos volt a felkel� nap f�nyeiben. �tvette pizsam�j�t, �s led�lt az �gyra. Forgol�dva lehunyta a szem�t, �m furcsa �rz�s ker�lgette. El�sz�r van P�rizsban, �s most ink�bb sz�vesebben elmenne megtekinteni a v�rost, v�gigmenni Szent Mih�ly �tj�t, elgondolkodni azon, milyen sors v�rna itt r�. Vajon h�res lenne? Beteljes�lne az �lma? Sz�n�sz lenne bel�le? �… ezt nem lehet el�re tudni. � nem l�t a j�v�be, nem tudja megmondani, milyen lehet az emberek �lete a j�v�ben. Pedig n�ha j�l j�nne egy ilyen k�pess�g. M�g akkor is, ha fel kellene hagynia �let�vel, �s egy m�sikat kellene kezdenie. De nem minden esetben j�, ha az ember tudja mi v�r r�. Azt nem mindenki akarn� tudni, hogy mikor �s m�rt fog meghalni, vagy �ppen gyilkoss�g �ldozata lesz. Vagy hogy a kez�t akarj�k megk�rni, vagy esetleg megcsalja a f�rje feles�ge. Igaz… ezeknek is megvan a jobbik oldala. Tudod mi v�r r�d, �s id�ben fel tudsz k�sz�lni a v�ratlan esem�nyekre.
Felkelt az �gyr�l, fel�lt�z�tt, kiment a szob�j�b�l, v�gig a hossz� f�lelmetes folyos�n, eg�szen a hatalmas k�tfel� �vel� l�pcs�zetig. -Vajon hol lehet Derek szob�ja? – k�rdezte mag�t�l. K�v�ncsi lett volna milyen egy ��l�� szem�ly l�tv�nya egy kopors�ban. De a f�rfi megtiltotta neki, hogy ott legyen. Rejteget valamit? Vagy tal�n f�l hogy megl�tja kopors�j�t? De hisz ett�l nem kell f�lnie! � tudja hogy Derek micsoda! Akkor most mi a gond? Tal�n a f�rfi t�ls�gosan hozz�szokott a mag�ny �rz�s�hez, �s most a t�rsas�g nyomaszt�lag hat r�. �rthetetlen dolog, de mindenkinek van valami happy-je. M�g a v�mp�roknak is. �s ezt Aur�ra is tudta. Pontosan �gy, ahogy neki is van. � p�ld�ul azzal van elfoglalva (szinte mindig) milyen alacsony, milyen undor�t�an g�nd�r a haja, �s hogy m�rt pont � az… akit sose tal�l meg a szerencse, �s a szerelem. Sokan akartak m�r vele kapcsolatot l�tes�teni, de � oly’ hidegnek bizonyult, mint a f�ld m�ly�n nyugv� holttestek, vagy �ppen egy j�gcsap. Nem tudta elk�pzelni, hogy valakit k�pes lenne szeretni. De egyszer �t is megtal�lja a szerelem, �s k�pes lesz arra, hogy valakit szeresen. Tal�n nem most, de egyszer egy sz�pnapon, r�tal�l, �s menek�lni sem tud majd el�le.