II.

Derek miden gondj�t elfeledte alv�s k�zben. Nem gondolt sem Aur�r�ra, sem a l�nyra, sem pedig az �jszakai l�togat�j�ra.

Szinte minden kiment a fej�b�l. Csak arra gondolt mily’ nyugalmas nap v�r r�. Milyen j� lesz csak mag�val foglalkozni. Kinyitotta a kopors� tetej�t, �s hirtelen beugrott neki, hogy nem is lesz oly’ egyed�l, mint ahogy szeretn�. Hisz itt van Aur�ra, �s a gondok m�r is a tet� fok�ra h�gnak. Nem igaz�n �rdekelte hogy mit is tesz a l�ny szabad idej�ben, csak azt nem v�rta volna el, hogy b�mb�ltesse a magn�j�t, �s ezzel kiverje az ��gyb�l, �s zaklassa az Erd�ly indul�val. Nem mintha nem tetszene neki, csak m�r annyiszor hallotta, hogy a k�ny�k�n j�n ki. Hatalmasat ny�jt�zott, kil�pet fekhely�r�l, majd elment a f�rd�be.

Megnyitotta a csapot, levetk�z�t, majd be�llt a zuhany al�. Hagyta had, folyj�k az arc�ba a v�z, le a h�t�n, a mellkas�n, le a l�bain, v�gig eg�szen a lefoly�ba. Hideg v�zt�l libab�r�s lett, �s n�mileg beleborzongott. �tmosta minden porcik�j�t, maga k�r� tekerte a t�r�lk�z�t, elz�rta a csapot, azt�n visszament a szob�j�ba. Kinyitotta a szekr�ny�t, kivett bel�le egy feh�r selyem inget, egy k�k koptatott farmert, beleb�jt, majd elindult megkeresni a l�nyt. K�z�lni akarta vele, hogy elmegy, harap valamit, �s azt�n elviszi v�rosn�z�sre.
Terve azonban der�kba t�rt. Egy n�i hang t�rte meg a csendet, de nem Aur�r��. A n� ki�ltozott, �s jajvesz�kelt. Seg�ts�get akart, �s derek r�gt�n tudta ki az. Suzanne volt.
Igaz nem tudta mit akar, de azt biztosnak �rezte, hogy nem kis dolgot. Mert, �ltal�ban ha valaki �gy ki�ltozik, biztos akar valamit. Ez volt, amit � nem szeretett. Nem b�rta, ha valaki minden ok n�lk�l k�vetel�zik, hab�r… most lehet, hogy van valami oka ennek. G�nyos mosoly suhant �t az arc�n arra �szt�n�zve mag�t, hogy tennie kell valamit. Kiment az �p�letb�l, �s az ajt� el�tt felfedezte a zokog� n�t. Leguggolt mell�, �s g�nyos mosoly suhant �t az arc�n. A n� feln�zett, �s k�rlel�en n�zett a v�mp�r szem�be.
-K�rem, seg�tsen! – k�ny�rg�tt.
-M�rt tenn�m? M�rt seg�tsek? Hiszen maga mondta, hogy nem kell az �n seg�ts�gem! – sz�lt tettetett d�hvel a hangj�ban.
-K�rem! Seg�tsen! – sz�lt rekedt hangon a n�. L�tszott rajta hogy s�r�ssal k�szk�dik.
Derek elmosolyodott. Tudta hogy most nagy sz�ks�ge van az egy�tt �rz�sre, �m nem volt r� k�pes. M�r �vek �ta nem. Az tartotta benne a lelket �vekig, hogy r� minden k�r�lm�nyek k�z�tt lehet sz�m�tani. De… most ez megv�ltozott. M�r nem �rzi, azt hogy b�rkinek is sz�ks�ge lenne r�. Elhanyagoltnak, hi�ba val�nak, �s mindenek mellett k�nnyelm�nek �rezte mag�t. Tudta most er�snek kell lennie, �s seg�tenie kell a l�nyon. B�rmily neh�z is ez, v�gre kell hajtania. Nem az etika dikt�lja �gy, hanem a benne d�l� �rzelmek vit�ja. Megfogta a kez�t, felseg�tette, majd bet�mogatta az �p�letbe. Le�ltette a kanap�ra, let�rdelt el�, �s m�lyen a szem�be n�zett. Szinte biztos volt benne mi t�rt�nt a l�nnyal. Megtal�lta egy m�sik v�mp�r, aki nem hogy meg�lte volna, de azz� tette ami maga is volt val�j�ban.
-Mi t�rt�nt? – k�rdezte nem eresztve Suzzane kez�t. – Az igazat mondja. Meg�rzem, ha hazudik.
-Miut�n innen elmentem, a lak�somra mentem. De… ott v�rt m�r valaki. Mag�r�l faggatott. �n mondtam neki, hogy nem is ismerem, �s csak… csak most l�ttam el�sz�r, de � nem hitt nekem… no-onnant�l m�r csak arra eml�kszem, hogy nem merek kimenni a napra, f�lek kimeni… elj�ttem mag�hoz, h�tha meg tudja mondani… h�tha tud seg�teni, mi is vagyok. Hogy m�rt f�lek. – elhallgatott, �s most m�r � is a f�rfi szem�be n�zett. Rezzen�stelen�l figyelte, v�laszt v�rva, arra sz�m�tva, nincs vele semmi gond. Hogy norm�lis, �s csak a sokk teszi ezt. De a v�lasz m�gsem az volt. Nem nyugtat� szavak, hanem a legeltasz�t�bb dolog, amit valaha is hallott.
-N�zze Suzzane, tudom, most arra sz�m�t, hogy azt mondom, nincs mag�val semmi gond, de t�ved. Maga v�mp�r lett. – a n� kikapta kez�t a v�mp�r kez�b�l, �s az ajt� fel� rohant. Derek felkelt, �s megel�zve a n�t, el� toppant- tudom hogy hihetetlen, �s r�mesem hangzik, Neem ebb�l nincs vissza �t.
-Honnan tudta hogy erre gondoltam?! M�rt…
-N�zze, ez egy adotts�g. Nem direkt csin�lom, �m n�ha j�l j�n. Maga is r�j�n majd.
-Neem �n nem akarom! – kapott a fej�hez leroskadva. – ism�t norm�lis akarok lenni!
-Sajnos az m�r lehetetlen. Ha ezt nem akarja, akkor meg kell halnia.- Derek, ezt �gy mondta, mintha m�ris eltemette volna a n�t. Az riadtan n�zett r�. Nem tudta mit tegyen. � nem akar m�sokon �l�sk�dni. Rajta is eleget cs�mcsogtak ahhoz az emberek, hogy tudja milyen �rz�s is az.
-Akkor ink�bb meghalok. – ki�ltotta. Felpattant, majd kirohant az �p�letb�l.
Vajon k�pes lesz r�? V�gezni tud majd mag�val? Megteszi? Ez volt az, amiben nem igaz�n hitt. Egy ilyen n�, mint Suzanne, az nem k�pes ilyesmire. �m minden egy�nt�l f�gg�. Lehet hogy er�sebb lett, de az is megeshet, hogy valaki m�s v�gez vele. De vajon ki?
Ez az, amire igaz�n v�laszt v�rna egy ilyen pokoli nap ut�n.
Most hol lehet Aur�ra? Mit csin�lhat? Felment az emeletre, bekopogott a szob�j�ba, �s v�rta a bebocs�tat�s. V�lasz nem �rkezett. D�h�sen felt�rta az ajt�t, �s meglepetten l�tta, hogy a l�ny odabent van, �s olvas. � azt hitte nincs itt, �s ez�rt fakadt fel a m�rge.
-M�rt nem felelt�l? – k�rdezte d�h�sen.
-Nem hallottam sajn�lom. – felelte a k�nyvnek c�mezve szavait.
-Mit olvasol?
-K�nyvet.
-Azt tudom k�sz! – g�nyol�dott.
-Val�ban? �n azt hittem nem. – elmosolyodott.
-Lehet hogy ez neked vicces, szerintem kurv�ra nem az.
-Csak ez�rt j�tt�l, vagy valami m�st akarsz! – lerakta a k�nyvet, �s v�gre a v�mp�rra n�zett.
-Nem. Igazs�g szerint el akartalak vinni valamerre. Merre volt�l m�r?
-A Panteonn�l, a toronyn�l, a hidakon, �s m�g sokfel�.
-Gyere velem. – fel� ny�jtotta a kez�t, �s v�rta hogy a l�ny megfogja azt.- Nyugi! Nincs semmi h�ts� sz�nd�kom.
-Ja… egyel�re. Igaz?
-Sosem volt ilyen tervem. – Aur�ra felvonta a szem�ld�k�t. L�tszott rajta nem igaz�n hisz a v�rsz�v� szav�nak. Volt is r� oka. – Tudom, hogy nem hiszel nekem. Nem is csod�lom.
-Meg akart�l �lni! M�gis mit v�rsz ezek ut�n? Boruljak a nyakadba? – Derek arc�n sz�les mosoly suhant �t. – most meg min vigyorogsz?
-Semmin. Csak muris, amit mondt�l.
-Muris?
-Az. – b�lintott Derek.
-H�h! Nem vagy vicces!- fakadt ki a l�ny. – M�rt hiszed, azt hogy olyan im�dni val� vagy? A mosolyoddal, meg mindeneddel egy�tt?
-Na �lljon meg a menet! �n nem hiszem azt! Ez fat�lis t�ved�s! – Derek r�mesen d�h�s volt, m�gis nyugodtan csengett a hangja.
-De hogy nem! Pont olyan, vagy mint a t�bbi pasas! Csak azzal a k�l�nbs�ggel, hogy te v�rsz�v� vagy. – Derek �jra elmosolyodott. Igaz k�zel sem olyan cs�bosan, mint legel�sz�r.
-Te sosem v�ltozol!
-Nem is fogok. Ezt garant�lhatom! – megpr�b�lt a f�rfi szem�be n�zni, �s n�mi pr�b�lkoz�s ut�n ez siker�lt is. De nem b�rta tov�bb n�h�ny percn�l. Elkapta tekintet�, hisz egy v�mp�r szem�be n�zni nem mindig j� dolog. Ott van az a m�rhetetlen tud�s, mit hossz� �vei sor�n felhalmozott, �s a k�pess�g a befoly�sol�sra.
-Na mi az? Nem b�rod pillant�som, mikor te keresed azt? – Aur�ra nem felelt. – na gyere. Elmegy�nk valamerre, persze ha nem fesz�lyez a k�zels�gem.
-Ha nem akarsz meg�lni, akkor veled megyek.
-Most ink�bb nekem kell a t�rsas�g �s nem neked. - Aur�ra �rtetlen�l meredt r�. �gy � folytatta.- Meg akarnak �lni.
A l�ny arc�n sz�les mosoly suhant �t.
-J���… ilyen is van?! M�gis ki akarna veled szembe sz�llni?
-Nem tartozik r�d! �s k�rlek a hangnemen, v�ltoztass, mert k�l�nben megb�nod.
-�… igaz�n? Most nagyon f�lek! – m�g mindig mosolygott. De mikor megpillantotta a v�mp�r d�h�s arc�t, lehervadt a saj�tj�r�l a g�nyos mosoly.- J�l van, na! Hov� megy�nk?
-Majd megl�tod. De ezek ut�n ne hidd, hogy j�l fogsz mulatni haland�!
-Ne nevezz �gy! – rivallt r�.
-M�rt, t�n nem vagy az?!
-De… az vagyok. Most mi bajod van velem? – k�rdezte gyermeki �rtatlans�ggal, mintha nem tudn� m�gis mi vele a baj.
Minden apr�s�ggal k�pes volt derek idegeire menni. F�leg most, hogy meg akarj�k �t �lni, ez minden hat�ron t�l megy.
-Ne j�tszd, meg hogy nem tudod! Tudom, hogy tudod, �s azt is, hogy most… igaz nem mutatod, de f�lsz. Mindenn�l jobban. Id�ig b�zlesz a szag�t�l! – igaz hangja d�ht�l csenget, arca m�gis vetekedett a v�zt�k�r simas�g�val, sz�lmentes id�ben. Megfejthetetlen volt a pillant�sa. M�gis j�l kivehet� volt hangj�b�l minden �rzelme.

-J�l van, na… Bocs�ss meg! �gy most jobb? – Derek elmosolyodott.
-tudod, r�d m�g rendesen sem lehet haragudni. Ink�bb vicces, vagy mint ideges�t�. Persze ez nem igaz sok esetben.
-Ezt meg…
-Hagyjuk ezt most! Teljesen elmegy a kedvem m�g az ev�st�l is, ha �gy folytatod. – Aur�ra d�h�sen karba tette a kez�t, majd le horgasztotta a fej�t. Derek felnevetet. Nevet�se �bl�s, �s telt volt. Gy�ny�r volt hallgatni.
-most meg min nevetsz?
-Rajtad! – mondta nevet�ssel birk�zva.
-Mi olyan vicces rajtam?!
-Nem �rdekes. – �tkarolta a l�ny v�ll�t, ami igaz�n k�nnyen ment, hisz az alig �rt fel a mellkas�ig. Derek a maga 190 centi�vel, Aur�r�hoz k�pest �ri�s volt. Az megfogta a f�rfi kez�t, �s levette azt a v�ll�r�l.
-Igaz, hogy kicsi vagyok, de ne haszn�lj t�maszt�kul!
-����… P�r nap m�lva m�r nem ez lesz a v�laszod erre. – Aur�ra �sszer�ncolta a homlok�t, �s �gy n�zett fel Derekre.
-Val�ban?! Ezt er�sen k�tlem.- Derek ism�t felnevetet. – Na j�… menny�nk ink�bb.
-Egyet �rtek. M�r nincs sok id�m napfelkelt�ig. – azzal kimentek a kast�lyb�l, �s �tjuk a v�ros belseje fel� vezetett. Nem sz�ltak egym�shoz, csak csendesen ballagtak, �s megpr�b�ltak nem egym�sra n�zni.
Aur�ra megpr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra, de valahogy fesz�lyezte a f�rfi k�zels�ge. A k�z�s m�ltjuk valahogy t�l… kusza ahhoz hogy most nyugodtan meglegyenek.
-Mond csak… k�h�m… ett�l m�r m�ma? – k�rdezte a l�ny zavartan.
-Csak nem azt hiszed, hogy te szerepelsz az �tlapon?! – mosolyodott el a v�rsz�v�.
-H���t… egy kicsit. – illusztr�lta a kez�vel. – De ugye…
-Nyugodj m�r le! M�rt olyan fontos ez neked? Egyel�re nem �gy n�zek r�d, mint egy hord� s�rre… �gyhogy nyugi.
Aur�ra zavartan elmosolyodott.
-Derek…
-Hmm? Megtorpant �s len�zett a l�nyra.
-csak szeretn�k… bocs�natot k�rni a viselked�sem�rt. Tudom h�ly�n viselkedtem �s ha…
-Figyelj… vannak olyan dolgok, amiket egy magadfajta nem �rthet, de te k�l�nb vagy, �s ne v�gj ilyen mogorva k�pet, ink�bb hallgass v�gig.
-J�… de…
-Nincs de!
-Ok���!
-Sz�val, veled sok mindent meglehet besz�lni, mert ismered a fajt�mat. Tudod a szok�sainkat, �s valahogy fura hat�ssal vagy r�nk.
-Vagy ink�bb r�d! – sz�les mosoly suhant �t az arc�n �s j�t�kosan ringat�zni kezdet.
-veled nem lehet semmi komoly dologr�l besz�lni!- elindult, fak�pn�l hagyva a l�nyt. – HALAND�K! M�gis mit v�rtam?! Nem lehet besz�lni vel�k! T�k f�l�slegesen j�rtatom sz�m!
-H���… Derek! V�rj meg!
-�s ha nem?
-Akkor… akkor… -nem fojtatta. Igaz�b�l nem is tudta mit akar mondani. csak abban volt biztos, hogyha most elkezd minden f�le h�lyes�get mondani, a v�mp�r bed�h�dik, �s neki sz� szerint v�ge lesz.
-Hallgatlak! Mi lesz akkor?!
-Nem tudom.
-���… val�ban?! Nos ha valamiben nem vagy biztos, akkor ne kezdj el fenyeget�zni!
-J�l van!
-Tudod, m�r �pp k�zel �lltam, ahhoz hogy megbocs�tok, de ink�bb nem teszem. Majd ha tudsz viselkedni!
A l�ny ut�na rohant, megradta a karj�t, majd k�nyszer�ttette arra, hogy az a szem�be n�zzen.
-Derek… nem viselkedhetsz �gy velem!
-M�rt nem? Sz�vem joga! Vagy ezt is meg akarod szabni?!
-Nem! K�rlek… ne besz�lj �gy! Ne haragudj. Nem akartalak…
-Megb�ntani? Pedig siker�lt.
-M�r mondtam hogy bocs�nat!
-Meggondolom hogy meg e bocs�tok. – Derek, elvette tekintet�t, majd elindult. A l�ny k�vette. Hossz� utat tettek meg, �m m�gsem esett k�z�tt�k sz�. Pedig Derek szeretet volna csevegni, de… Aur�r�val nem lehetet. Cs�k�ny�s, akaratos, �s… folytatni sem �rdemes, hisz mindenkinek van hib�ja. M�g Dereknek is akad j� p�r. De kinek nincs? Itt m�r csak az a k�rd�s.
Derek beleszimatolt a leveg�be, majd h�rtelen megtorpant. Megragadta a l�ny karj�t, mag�hoz vonta, mire az riadtan felki�ltott. Derek els� reflexb�l befogta a sz�j�t, �s halkan csendre intette.
-Nyugalom. Nem vagyunk egyed�l! K�vetnek. – a l�ny nagyot nyelt. F�lelem futott v�gig rajta. Libab�r�s lett, �s fel�llt a tark�j�n a haja. Derek, elengedte, majd k�rben�zet. Nem l�tott senkit, m�gis �rezte, hogy nincsenek egyed�l. Friss v�rt�l b�zl�tt a k�rny�k. Pont �ti c�ljuk fel�l j�tt. – Aur�ra, ha j�t akarsz magadnak, nem m�sz el mell�lem.
-M�rt? Valami baj van?
-Az nem kifejez�s! V�rt�l b�z�s a leveg�. Friss v�rt�l.
-Na �s?
-Na �s? H�t nem �rted? Ide most nem mehet�nk be. Legal�bb is te nem.
-T�n sz�gyellsz?!
-Jaj, Aur�ra! Hogy mondhatsz most ilyet? – morgol�dott.
-Akkor m�rt?
-Odabent egy v�mp�r van, vagy t�bb is. Te meg ember vagy.
-�rtem. Akkor az egodat f�lted!
-Hahaha. Nagyon vicces! Nem az egomat f�ltem. Hanem t�ged.
-M�rt is?
-Ne firtassuk!
-Rendben.
-Most megfordulunk, �s sz�pen elmegy�nk. Ok�?
Aur�ra �pp v�laszolni akart, mikor egy s�t�t alak megragadta Derek nyak�t, �s a t�l oldalra pender�tette. Az megt�ntorodott, majd neki eset a t�mad�nak. Nem tudta ki az. Egy s�t�tb�r�, villog� barna szem� v�mp�r volt. Nem sz�lt semmit, csak �gy tett mintha Derek t�k�rk�pe lenne. Ut�nozta l�p�seit, majd mikor ezt Derek nem b�rta tov�bb, torkon ragadta, �s egy k�zeli f�hoz v�gta hatalmas er�vel.
Vill�m sebesen ut�na ment, majd felkapta, megragadta a tork�t, �s d�ht�l �g� szemekkel meredt a t�mad�ra. Az a l�nyra ford�totta minden figyelm�t.
-Mit akarsz t�lem?- k�rdezte d�ht�l perzselt hanggal.
-A hal�lodat!
-M�rt?
-Nincs magyar�zat! Te vagy itt a leg id�sebb, �s…
-A helyem kell igaz?
Az nem felelt. Sokatmond� pillant�sokat vetet Aur�r�ra.
-Aur�ra! Ne n�zz a szem�be! B�rmi legyen is ne tedd azt! – a l�ny sz�t fogadott. Legal�bb is egyel�re.
-Vagy a l�ny?
-Sokat civ�dsz vele?! M�rt nem �l�d meg? Vagy nem tudod?
Derek elengedte a nyak�t, majd egy hatalmas �t�st m�rt r�. Az eleset, majd halkan felny�g�tt, v�g�l nevet�s t�rt ki bel�le.
-Min r�h�gsz? – k�rdezte d�h�sen Derek.
-Te beleszerett�l egy emberbe! – mondta nevetve. – �gy elpuhult�l, Derek?
-Honnan tudod, ki vagyok?!
-Nem fontos. Csak az a l�nyeg, hogy puh�ny vagy! M�g meg�lni sem tudn�l!
-Ne k�nyszer�ts r�!
-���… a lelkedbe g�zoltam?! Szeg�nyk�m! Mily’ r�mes, ha lelke van valakinek! Nem igaz?!
-T�nj innen, am�g sz�pen mondom! – sz�lt fenyeget�en.
-Rendben! De nem leszek sok�ig t�vol. Azt �g�rhetem. – felkelt, m�lyen Derek szem�be n�zet, majd n�h�ny pillanat m�lva elt�nt. Derek megsemmis�lten n�zett ut�na.
Vajon ki volt ez? �s mit akart t�le? Hisz � nem �rtott neki! Akkor meg m�rt akarja a hely�t? Vajon, �t is Maximilian k�ldte? De ki az a Max?
Derek �rtetlen�l n�zet a v�mp�r nyom�ba. Nem �rtette az eg�szet. Hisz minden olyan bizonytalan l�bakon �llt, hogy ezt m�g egy tapasztalt l�lekb�v�r sem tudn� kibogozni a dolgot.
-Ki… ki volt ez Derek? – k�rdezte riadtan a l�ny.

-Nem tudom. – r�zta meg a fej�t a f�rfi. – De kider�tem. Azt biztosra veheted.
-Mit akart?
-A helyemet, vagy pedig t�ged. De az els� es�lyesebb. – elgondolkodva maga el� meredt, majd halkan, szinte alig halhat�an megsz�lalt- menny�nk vissza!
-R�szemr�l ok�.
Gondolatok ezrei kavarogtak Derek fej�ben, �s mind eme titokzatos alak k�r�l forogtak. Nem tudta ki az, de abban biztos volt, hogy ugyan az�rt j�tt, mi�rt az ember is. Meg akarta �t �lni. Csakhogy ez nem j�tt �ssze. Hisz, mint ahogy a v�mp�r is mondta, Derek az egyik legid�sebb ezen a k�rny�ken. Sz�p kort meg�lt, hisz az 1100-as �vek elej�n sz�letet, messze ett�l a helyt�l. Igazat megvallva m�g � sem tudta pontosan mikor l�tta meg a �napvil�got�. A m�ltj�t hatalmas k�d takarta, �s kiutat nehezen lehet benne tal�lni eme m�rhetetlen rengetegb�l. Olyan, mint a s�t�t �jszaka. Ha nem j�n a f�nysug�r, nincs ki�t bel�le, �s elveszhetsz �r�kre. De mindig j�n a f�ny, �gy a vesz�lynek is v�ge szakad. Kiv�ve egyszer. Mikor az �j egy id�ben van a nappallal, akkor megzavarodik minden. Egy darabig nincs ki�t.
Aur�ra megzavarodottan ballagott a v�mp�r mellet. Haj�t a szem�be fujt a sz�l, �s ez esz�be jutatta, mennyire nincs megel�gedve mag�val. Gy�l�li a haj�t, pedig sokan irigyelik �rte. Szeretett volna sz�p sima, egyenes sz�l� hajt, de ez sajnos Pont neki nem adatott meg.
Szeretett volna magasabb lenni, hogy ne keljen feln�znie m�sokra mikor egy kicsit kem�ny akar lenni. Mert neh�z �gy viselkedni, hogyha a tekintete nincs egy vonalban m�sok�val.
Hatalmasat �s�tott, majd ny�jt�zva belekarolt Derek karj�ba. Az len�zet r�, majd morcosan �sszevonta a szem�ld�k�t.
-M�r meg bocs�ss, de nem vagyok bank! – a l�ny azonnal kapcsolt. Elengedte a f�rfi karj�t �s morcosan feln�zett r�.
-J�l van na! Egyenl�tett�l! Most jobb?!
-Igen. Sokkal! – huncut mosoly suhant �t az arc�n. Diadalmaskodott, �s ez tetszet neki. V�gre egy igazi gy�zelem a mai napon.
-Most min bazsalyogsz?
-Nem fontos. �s most nem is akarok vit�zni veled.
-Messze van m�g?! – nyavalygott.
-Igen.
-Fogjunk taxit!
-Ilyenkor?
-Aha. M�rt ne?
-Mert ilyenkor m�r… mindegy. K�s� van nem?!
-De. – Derek megtorpant, felkapta a l�nyt a karj�ba, mire az felki�ltott. – Mit csin�lsz?!
-Viszlek.
-�… k�szi… de…
-Tudom. Tudsz j�rni is, �s f�radt is vagy. – Aur�ra elmosolyodott. Sz�vb�l j�v�, h�l�s mosoly volt ez.

Aur�ra �tja a f�rd� ut�n egyenesen az �gyba vezetet. Viszonylag hamar elnyomta az �lom. El�sz�r azt hitte azzal az �r�lt v�mp�rral fog �lmodni, de az a k�zel�be sem f�rk�z�t a tudat�nak. Viszont m�s igen.
Derek volt az aki befurakodott �lmaiba. �gy, ahogy �bren nem is gondolna r�.
Derek karjaiban volt, szorosan, �gy, mint mikor hazafel� hozta. �pp mikor megcs�kolta volna, egy furcsa zajra lett figyelmes, �s felriadt.
Odakint m�r h�t�gra s�t�tt a nap, felh�k �sztak az �gen, madarak repkedtek, n�ha a nap el�bujt rejteke m�g�l. Neki m�gsem ez volt az ami a vil�g fontos dolgai k�z� tartoztak. Ink�bb az �lma. Biztos sokunkkal volt m�r olyan, hogy az �lmunk nem hagyott nyugodni, �s addig t�rt�k rajta a fej�nket, m�g r� nem j�tt�nk vajon mit jelenthet. � viszont f�lt, hogy valami olyasmi van benne, kibontakoz�ban, ami �gy sem lel viszonz�sra. Hiszen Derek v�mp�r, � maga viszont egy apr� f�ldi haland�. R�ad�s k�pen, az apr� minden �rtelemben igaz, �s ez b�ntotta a legjobban. Reggel m�g sosem hagyta el a kast�lyt. Mindig ott volt, hisz nem tal�lt volna el ide. De ha fel�rja a c�met, �s ha h�v egy taxit, akkor b�tran elmehet, hisz ugyan ezzel a k�zleked�si m�ddal vissza is j�het. De honnan szerez p�nzt?! Ez m�r mell�kes, ha az alapterv megvan.
Tal�n k�lcs�nvehetne n�mi f�nyt Derekt�l. Csak nem fog megharagudni emiatt. Kik�sz�l�dott az �gyb�l, lezuhanyozott, �s lement a hatalmas nappaliba. Kutakodni kezdett. De nem kellet sok�ig ezt tennie, hisz a folyos�n, az asztalon egy cetli volt, mellette n�mi p�nzzel. � elmosolyodott, felkapta a p�nzt, azt�n a telefonhoz rohant. T�rcs�zta a taxi t�rsas�g sz�m�t, ledikt�lta a c�met, �s egy darabig t�relmesen v�rta a sz�ll�t� eszk�zt.
Vagy egy �ra telt el mire meg�rkezet. Sokat k�set, �s ez nem csak egy szempont.
A Szent Mih�lyi �thoz vitette mag�t. �gy gondolta megn�zi egyed�l, �s ha Dereknek m�g mindig lesz kedve, elj�n vele is. Kifizette a viteld�jat, azt�n nekiv�gott a s�t�nak. Az utat hatalmas t�lgyesek szeg�lyezt�k, �s csup�n n�hol engedt�k betekinteni a napot a s�r� lombok k�z�. Az �t a Luxemburg parkhoz vezetet. V�gig ott vir�t az �t sz�l�n, f�re l�pni tilos, angolul, �s franci�ul. M�g szerencse hogy kony�tott egy keveset az angolhoz. M�sk�l�nben nem igaz�n �rten�k meg �t.
Persze Derekkel k�nny� hisz � besz�l egy keveset magyarul, �s amit nem tud, azt hol angollal, hol franci�val helyettes�ti. Sz�val k�nnyebb vele diskur�lni.
A parkban m�kusok szaladg�ltak, szerelmes p�rok k�sz�ltak, �s persze rend�r�k. Tegnap biztos meghalt valaki… Futott v�gig a gondolatain, hisz itt most helysz�nelnek, halottk�mek rohang�lnak, �s egy r�szen s�rga szalaggal elker�tett�k a terepet. R�mes! -Derek akkor ez�rt nem akart bej�nni ide azok ut�n. Nem akarta hogy megl�ssam, �s fur�n �rezzem magam t�le - gondolta mag�ban. – Mindent szem�gyre v�ve, el�g r�mes l�tv�ny. Ak�r engem is meg�lhettek volna. De nem tett�k, mert nem voltam egyed�l.
Amilyen gyorsan csak tudott, kiment a parkb�l �s keresett egy k�v�h�zat. �rdekl�d�tt, �s kider�lt, a legk�zelebbi a La Coupole a Boulevard du Montparnasse �ton van. �gy odament. �tk�zben megcsod�lta a kirakatokat, a csod�s ruh�kat, az embereket, �s az �regebbn�l �regebb �p�leteket.
Be�lt a k�v�h�zba, rendelt egy capucchin�t, �s m�g arra v�rt, b�mult kifel� az ablakon.