Lement a nap
Ismeretlen r 2006.12.23. 10:53
...
Lement a Nap, eltnt a fny Ilyenkor a vmpr letre kl. gy teszek n is, jult ervel, De egyttal knz hsggel.
j prdra vgyom, friss, meleg vrre A gyilkols rmnek gynyrsgre, rezni akarom a vadszat lmnyt, gy az utcn hesen nztem szt.
Mintha mindenki tudn, mi a clom, Mintha tudnk, nem ember vagyok, hanem egy dmon, Senki nem jrt felm, kihalt volt a tj Engem is megrintett a hatalmas magny.
Trelmesen vrtam, de egyre hesebben, Inni akartam, mg ebben az jben. s, vgre felbukkant egy ember, reztem, hogy szvem ismt hevesen ver.
A frfin nem ltszott, hogy szrevett volna, Ment, amerre indult, amerre hvta dolga. Hallottam lpseinek egyenletes zajt, Lttam szlben lobog hossz, barna hajt.
Csendesen kvettem, mg meg nem llt, Mintha megsejtette volna a Hallt, Melyet n hoztam magammal, most, neki Hogy kiszvjam a vrt, sajtomm tenni.
Megfordult, elszr nem ismert meg engem Megszlalt: „J estt! Mi jratban erre?” Gonoszan elmosolyodtam, s kzelebb lptem, Ekkor ltta meg arcom, fehrsgem,
Lttam a felismerst arcn, a flelmet, Ahogy spadtan, ijedten rm meredt. Megragadtam, de kitpte magt kezembl, S meneklni kezdett el tlem, a sttbl.
Lttam, ahogy fut, ktsgbeesetten De megbotlott, elesett, s ott lltam felette, Megragadtam, s felhztam magamhoz, Fejemet odaszortottam meleg nyakhoz.
Fogaimat belemlyesztettem puha husba, belefradt az rtelmetlen tusba, Megadta magt, vgleg legyenglt, Karjaimban teljesen ernyedten fekdt.
Szvtam, szvtam, mg szve dobogott, Szemeimben gonosz fny lobogott. Ledobtam, s sebesen visszaindultam, S koporsmban elgedett lomba borultam.
|