Lement a Nap, elt�nt a f�ny
Ilyenkor a v�mp�r �letre k�l.
�gy teszek �n is, �jult er�vel,
De egy�ttal k�nz� �hs�ggel.

�j pr�d�ra v�gyom, friss, meleg v�rre
A gyilkol�s �r�m�nek gy�ny�r�s�g�re,
�rezni akarom a vad�szat �lm�ny�t,
�gy az utc�n �hesen n�ztem sz�t.

Mintha mindenki tudn�, mi a c�lom,
Mintha tudn�k, nem ember vagyok, hanem egy d�mon,
Senki nem j�rt fel�m, kihalt volt a t�j
Engem is meg�rintett a hatalmas mag�ny.

T�relmesen v�rtam, de egyre �hesebben,
Inni akartam, m�g ebben az �jben.
�s, v�gre felbukkant egy ember,
�reztem, hogy sz�vem ism�t hevesen ver.

A f�rfin nem l�tszott, hogy �szrevett volna,
Ment, amerre indult, amerre h�vta dolga.
Hallottam l�p�seinek egyenletes zaj�t,
L�ttam sz�lben lobog� hossz�, barna haj�t.

Csendesen k�vettem, m�g meg nem �llt,
Mintha megsejtette volna a Hal�lt,
Melyet �n hoztam magammal, most, neki
Hogy kisz�vjam a v�r�t, saj�tomm� tenni.

Megfordult, el�sz�r nem ismert meg engem
Megsz�lalt: „J� est�t! Mi j�ratban erre?”
Gonoszan elmosolyodtam, s k�zelebb l�ptem,
Ekkor l�tta meg arcom, feh�rs�gem,

L�ttam a felismer�st arc�n, a f�lelmet,
Ahogy s�padtan, ijedten r�m meredt.
Megragadtam, de kit�pte mag�t kezemb�l,
S menek�lni kezdett el t�lem, a s�t�tb�l.

L�ttam, ahogy fut, k�ts�gbeesetten
De megbotlott, elesett, s ott �lltam felette,
Megragadtam, s felh�ztam magamhoz,
Fejemet odaszor�tottam meleg nyak�hoz.

Fogaimat belem�lyesztettem puha hus�ba,
� belef�radt az �rtelmetlen tus�ba,
Megadta mag�t, v�gleg legyeng�lt,
Karjaimban teljesen ernyedten fek�dt.

Sz�vtam, sz�vtam, m�g sz�ve dobogott,
Szemeimben gonosz f�ny lobogott.
Ledobtam, s sebesen visszaindultam,
S kopors�mban el�gedett �lomba borultam.